Így működik:
Az előzőekben arról volt szó, hogy leszokni csak megfelelő motivációval, és belülről jövő, névre szóló elhatározással lehet. Talán kicsit meglepő lesz az az állításom, hogy a dohányzásról legkönnyebben és legbiztosabban dohányosként lehet leszokni!? Álljunk meg itt egy pillanatra és gondoljuk át. Azt hiszem ez a dolog lényege.
Gyakorlatilag minden leszokási módszer arról szól, hogy valamilyen segédlettel vagy anélkül, nagy-nagy akarattal lemondunk valamiről, ami ugyan káros, előnytelen, sőt halálos is, de kellemes, élvezetes és jó dolog, ezért érthető, ha elhagyása lemondással, elvonással, sokaknál ténylegesen szenvedéssel jár, amit csakis óriási akaraterővel lehet végigcsinálni. Ezzel szemben, ha jobban átgondoljuk a dohányzásnak egyetlen jó oldala sincs. Nem tesz hozzá az életünkhöz semmit. Dohányozni, csak a dohányos szeret, de az ő „nemdohányzó” életéhez sem tesz hozzá semmi pluszt az, amikor rágyújt, ezért leginkább egy felesleges, értelmetlen tevékenység, persze azon túl, hogy ártalmas. Amikor úgy döntesz, hogy ezen túl nem gyújtasz rá, akkor nem lemondasz valami kellemes, jó dologról, hanem csak egyszerűen nem csinálsz egy felesleges és értelmetlen dolgot. Nem kell ehhez még az a magyarázat sem, hogy káros, meg drága, vagy büdös és antiszociális…
Az, hogy úgy szokunk le a dohányzásról, hogy közben dohányzunk és nem úgy, hogy már abbahagytuk azt jelenti, hogy az összes teendőnk 99.99%-át még az utolsó szál cigi elszívása előtt tesszük meg, és a maradék 0.01% -ot utána.Kezdem a kevesebbel (ha megérted, amit magyarázok, igazat fogsz nekem adni): miután mindent megtettünk, amit a későbbiekben leírok, már csak az utolsó szál cigi elszívása van hátra, meg az a bizonyos 0.01%. Ha előzőleg a fejedben már valóban rendbe tetted a dolgot, akkor elszívod életed utolsó cigarettáját. Nem úgy, mint egy halálra ítélt, hanem lazán, minden stressz és félelem nélkül. Nem azért lesz ez az utolsó, mert nem lesz többre lehetőséged, hanem azért, mert pontosan tudod, hogy mit teszel, és tudod, hogy neked erre nincs is szükséged.
Ha valóban kész vagy, talán már nem is fog annyira jólesni ez a szál cigaretta, de azért csak szívd végig, nehogy később sajnáld, hogy olyan kövér csikket nyomtál el.
Elszívtad, a csikket elnyomod, és jöhet az 0.01%, vagyis - többet nem gondolunk rá. Ennyi! Egyszerűen nem gondolunk a cigire. Minél többet agyalsz rajta, bármilyen értelemben és bármilyen formában annál rosszabb. Fontos tudnod, hogy ha rendesen átgondoltad, és megértetted a lényeget, ezen a ponton már egyáltalán nem lesz nehéz. Ha mégis eszedbe jut, hogy jó lenne rágyújtani, kérdezd meg magadtól, hogy minek? Hiszen Te nem is dohányzol. Foglalkozz mással! Meglátod, milyen egyszerűen megy. Jusson eszedbe „akár azt hiszed, hogy nehéz, akár azt hogy nem, igazad lesz”. A következő bejegyzésben erre még szeretnék visszatérni, de az a lényeg, hogy minél kevesebbet dolgoztasd az agyadat a bagó körül. Ne beszélgess erről másokkal, ne fórumozz erről, főként ne nyafogj, ne számolgasd a napokat, ne számold ki milyen sokat spóroltál… Jusson eszedbe, hogy aki soha nem dohányzott, annak egy pillanatra sem merül fel az agyában a cigi. De hát Te sem vagy már dohányos!!! Erre a napokban még visszatérek egy következő bejegyzésben, most inkább térjünk vissza az utolsó szál cigi előtti időre.
Annak érdekében, hogy valóban mély elhatározást és (csúnya szóval) énképet építs ki magadban, mert ugye ez a legfontosabb, nagyon sok mindent tehetsz. Például figyeld meg, hogy milyen gyakran, és milyen helyzetekben gyújtasz rá leg szívesebben. Persze szinte mindig és mindenhol, ahol nem tilos (vagy még ott is), hiszen ezért vagy dohányos. Én például – programozó lévén – munka közben szívtam rengeteget. Nemegyszer volt, hogy rágyújtottam, majd amikor le akartam tenni a csikktartóba, akkor vettem észre, hogy még ott ég a másik, szinte teljesen érintetlenül. Tovább menve, nem igazán ismerek olyan programozót a korosztályomban, aki a két doboz cigi mellé ne fogyasztana el naponta kb. nyolc kávét is, a kettő meg ugye össze van nőve.
Ekkor fogsz igazán rádöbbenni, hogy szinte semmi sincs az életedben, amihez nem kapcsolódik ilyen-olyan formában a dohányzás. Na, erről kell valahogy leszokni, a többi már gyerekjáték. Tehát azt a képet magadról, miszerint te nem vagy dohányos, vagy soha nem is dohányoztál a leg könnyebben úgy alakíthatod ki, ha kiirtod a gondolataidból a dohányzást, és minden mást, ami arra emlékeztet. Ezt menet közben akár ki is próbálhatod, minden kockázat nélkül, és meglátod, mindig pozitív visszajelzést fogsz kapni, ami erősíti az elhatározásod. Ezt használd ki!
Próbáld ki a következőt: jön a vágy, hogy rágyújtasz, és észre is veszed (ha a cigi a kezünk ügyében van, sokszor gépiesen rágyújtunk). Kérdezd meg magadtól, valóban rá akarok most gyújtani? Jön a válasz: igen – gyújts rá! De lesz olyan is hogy a válasz az lesz, hogy nem biztos, és akkor megteheted, hogy nem gyújtasz rá, hanem mással foglalkozol.
Ezt is megteheted, hiszen nem leszoksz, nem próbálsz meg semmit, csak éppen most nincs igazán kedved elszívni azt az egyetlen cigit. Eltelik 20-30 perc, talán több is, de lehet, hogy csak 10, mindegy, és megint jön az érzés, hogy rá akarok gyújtani. Tedd meg, viszont vedd észre, hogy valójában közben kihagytál egy cigit, nem csak későbbre halasztottad, hanem valóban kihagytad, és az égvilágon semmi rossz nem történt.
Nem haltál bele, nem szenvedtél. Mivel senkinek nem ígértél semmit, még magadnak sem, ezért nem sérült az önbizalmad sem. Győztél. Ez a mostani rágyújtásod nem jelenti azt, hogy te egy akaratgyenge ember vagy, aki kevesebbet ér, mint mások, hiszen te még nem most szoksz le, majd csak valamikor később hagyod abba. Tehát – pozitív visszacsatolás, kipróbáltad, hogy a cigin túl is van élet, kipróbáltad önmagadat, és kipróbáltad az adott élethelyzetet is. És ami a leg fontosabb, mindezt a legcsekélyebb sérülés nélkül. No meg erőlködni sem kellett. Kicsit olyan, mint amikor egy fürdőkádba engeded a vizet, és bele dugod az ujjad, megnézni, hogy nem túl meleg-e. Ugye tudod, hogy ez sokkal veszélytelenebb, mint beleugrani, aztán meggyőződni…
Én szinte minden alkalommal, amikor rá akartam gyújtani, feltettem magamnak a kérdés, hogy valóban akarom-e. Ekkor már teljesen elfogadtam, hogy a dohányzás, az nem csak egy egészségtelen, hanem roppant gusztustalan dolog, amire nekem valójában nincs szükségem. Szinte minden helyzetben kipróbáltam, milyen az adott élethelyzet, cigi nélkül. Ittam kávét, sört, kihagytam egy cigit társaságban, de mindezt csak addig, amíg semmilyen terhet nem jelentett. Ha úgy éreztem, mégis rá kell gyújtanom, megtettem. Egyre többször előfordult, hogy miután az adott pillanatban nem gyújtottam rá, hosszabb-rövidebb időre elfelejtettem, és ez egyre könnyebben ment, mivel tudtam, hogy bármelyik pillanatban rágyújthatok, amit mindig meg is tettem, ráadásul mindenféle bűntudat nélkül. Fontos, hogy ne tegyünk semmit, ami erőfeszítést jelentene, csak könnyedén próbáljuk meg, milyen lenne, ha...
Minden egyes ilyen kísérlet abba az irányba fog minket vinni, hogy könnyedén képesek vagyunk leszokni. Valójában nem is értjük, hogy eddig miért vártunk vele.
Ezeket a kihagyott egy-egy szál cigiket a környezetünk általában észre sem veszi. Ne is beszéljünk nekik arról, hogy mivel foglalkozunk. Ez nagyon fontos. Ez a mi ügyünk, a mi célunk, és mint általában a személyes célokról, erről sem szabad másokkal a környezetünkben beszélgetni. Végtére is a legfontosabb feladat - annak belátásán túl, hogy gusztustalan, szemét dolog bagózni - a dohányzás gondolatának „kigyomlálása” a fejünkből. Ez nem fog menni, ha a környezetünkben állandó beszédtéma a dohányzás, vagy a leszokás, vagy állandó megértő pillantások vesznek körbe.
Javaslok egy másik kísérletet, próbáljuk ki: A színházi előadások, vagy koncertek során általában egyetlen dohányosnak sem jelent problémát, hogy közben nem gyújt rá. Aztán amikor jön a szünet, tódulnak ki a dohányosok rágyújtani – manapság már leginkább csak kívül megengedett. Próbáljuk ki, milyen az, ha a szünetet nem az utcán, esetleg fagyoskodva töltjük, büdös bagófüsttel körülvéve a többiekkel, hanem a nemdohányzókhoz csatlakozunk. Nem olyan nehéz, aztán jön a következő felvonás, és szinte biztos, hogy ismét nem fog hiányozni (feltéve, ha nem unjuk magunkat halálra a darabon). Újabb győzelem, ami szintén minket erősít.
Nem nehéz belátni, hogy a fenti gondolatmenet, és személyes tapasztalatok alapján előbb utóbb eljutunk olyan felismerésekhez, mint például (a teljesség igénye nélkül):
- Nem is szeretünk igazán cigizni, valójában nincs is benne semmi jó. Ha mégis úgy éreznénk, hogy mi szeretünk dohányozni, akkor azt csak bebeszéljük magunknak, hiszen nincs benne semmi, ami nélküle ne lenne meg.
- A dohányzás minden szempontból nemcsak egészségtelen, hanem végtelenül gusztustalan, undorító tevékenység, amire semmi szükség nincs. Akármilyen drága „finom” cigit szívunk, végtelenül büdösek vagyunk tőle, amit a környezetünk érez, és mi is, ha odafigyelünk.
- Van élet a leszokás után is, minden tevékenység, öröm, szórakozás remekül működik cigi nélkül is. Ezt a közelmúltban (igaz kicsiben) minden téren megtapasztaltuk. Ez nem csak spekuláció, hanem valós saját tapasztalat.
Ha mindezt valóban őszintén hisszük, és nem csak ámítjuk magunkat, továbbá elég türelmesek voltunk magunkhoz, elég időt adtunk magunknak, eljön az a pillanat, amikor értetlenül állunk az előtt, hogy miért is dohányoztunk eddig. Ekkor szívjuk el az utolsó cigit!
A pillanat valóban egy pillanat. Én például reggel, sőt egész kora délutánig nem tudtam, hogy aznap délután már nem dohányzom. Ha az jár a fejedben, hogy na még egyet elszívok, aztán majd reggeltől, vagy hétfőtől már nem, akkor az nem a megfelelő pillanat.
Ha írásommal segítettem valakinek, akkor már nem volt hiába. Azt hiszem, ha csak kicsit is segített valakinek, akkor már megérte. Még néhány gondolatot szeretnék a napokban leírni az utolsó cigi utánról, aztán, mint mondtam, ne is beszéljünk róla. Semmi szükség arra, hogy nemdohányzóként a cigire gondoljunk, legfeljebb akkor, ha másoknak is segíthetünk gondolatainkkal.
Gptr
Utolsó kommentek