Hát, igen. Úgy látszik leszoktam. Több mint harmincöt évig dohányoztam, napi két dobozzal. Most meg már negyedik hónapja nem gyújtottam rá, és még csak nem is volt nehéz.
Sokan meg is kérdezték, hogyan csináltam, csinálom? Azt mondták, nem is értik, hiszen mindenféle segítség nélkül, szemmel láthatóan könnyedén hagytam abba, és egyetlen pillanatra sem vették észre, hogy problémát jelentene.
Ha őszinte akarok lenni, a dolog engem is meglepett. Mármint az, hogy sokkal, de sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam. Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok a terület szakértője, nem vagyok sem pszichológus, sem orvos, vagy egyéb, de a sikeren felbuzdulva úgy gondoltam, hogy megosztom tapasztalataimat másokkal. Megmutatom, hogyan tudtam leszokni egy évtizedeken át tartó szenvedélyről minden különösebb erőfeszítés nélkül.
A legnagyobb probléma, hogy mindenhol azt hallani, a tévében, rádióban, sajtóban, hogy milyen nehéz, és milyen elszántság, akaraterő kell, hogy valaki leszokjon. Valahol azt olvastam, hogy a dohányzóknak mindössze 3%-a képes leszokni külső segítség nélkül. Meggyőződésem, hogy ez sokkal egyszerűbb.
Nem kell hihetetlen elszántság, vasakarat, nagy elhatározás, vagy mindenféle fogadalom. Nem kellenek a lépten, nyomon kínált, sokszor kétséges hatású csodamódszerek sem. A megoldás roppant egyszerű. Egy közhely, amit mostanában gyakran hallunk, mondunk anélkül, hogy valóban komolyan gondolnánk, vagy valóban értenénk:
a dolgok a fejben dőlnek el.
Most mondod te, hogy na jó, ezt én is tudom…
pedig valóban így van. Ha Te is le akarsz szokni a dohányzásról, vagy bármely más szenvedélyedről, meg kell értened, hogy nem létezik egyetlen leszoktató módszer, vagy eljárás, ami működne anélkül, hogy a fejedbe helyére tennéd a dolgot. Te akarsz leszokni, a Te fejedben kell helyretenni a dolgot ahhoz, hogy bármilyen segítséggel, vagy pláne segítség nélkül sikerrel járj. A probléma mindössze az, hogy eddig még nem igazán sikerült senkinek sem elmagyaráznom, hogy szerintem mit is jelent az, hogy a dolgok a fejben dőlnek el.
Az a véleményem, hogy az ismert és agyon reklámozott leszoktató módszerek mindegyike leginkább arra jó (már amelyik egyáltalán hasznos), hogy megerősítse a hitedet. Abban, hogy segítsen elhinni, hogy képes vagy rá. A többsége persze leginkább arra, hogy elvegye a pénzedet.
A továbbiakban én a dohányzással, az arról való leszokással kapcsolatos tapasztalataimat, gondolataimat és véleményemet szeretném megosztani olyanokkal, akik szintén le szeretnének szokni a cigiről. Olyanokkal, akik mindezt olyan könnyedén szeretnék elérni, mint én, anélkül, hogy szenvednének mindenféle vélt, vagy valós elvonási tünetektől.
Nekem Henry Ford híres mondása segített megérteni a lényeget:
„Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem,
igazad lesz.”
Ez kétségtelenül így van, és úgy gondolom, hogy ez az élet minden területére igaz. De lépjünk tovább! Ezt egy kicsit módosítva, akár folytathatjuk is:
Akár azt hiszed, hogy nehéz leszokni a dohányzásról (és szenvedni fogsz mire sikerül), akár azt hiszed, hogy nem nehéz, igazad lesz.
Szerintem akkor inkább célozzuk meg az utóbbit, és tűzzük ki célul ne csak azt, hogy leszokunk, hanem azt, hogy a lehető leg könnyebben szokunk le. Tűzzük ki célul, hogy
könnyen szokunk le a dohányzásról.
Jól hangzik mi?
Elmondom én hogyan csináltam, próbáld ki te is! Menni fog.
Hogy ne húzzam tovább a szót: elkezdtem úgy nézni magamra, úgy látni magamat, mint aki soha nem dohányzott. Hogy világos legyen, nem úgy gondoltam magamra, mint aki épp leszokik, hanem mint aki már rég leszokott. Pontosabban, mint aki soha nem is dohányzott. Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki soha nem dohányzott és hiányzott volna neki egy cigi. Te igen?
Eleinte csak elkezdtem barátkozni a gondolattal, hogy milyen is lenne nem dohányozni. Több hónapon át, szinte minden helyzetben, amikor rágyújtottam, elképzeltem magam, milyen lenne, ha soha nem dohányoztam volna. Milyen lenne a kávé, a sör íze, amit éppen ittam, vagy milyen lenne, ha nem kellene kimenni, rágyújtani. Rá kellett jönnöm, hogy semmi lényeges dolog nem hiányozna az életemből. Egy idő után az lett a természetes gondolat, hogy nem is akarok igazán rágyújtani. Azóta nem dohányzom. Ilyen egyszerű. Attól függ, mennyire valóságosnak tudod elképzelni önmagad nemdohányzónak.
Ha van valami kérdésed, tedd fel, segítek:
Gptr
Utolsó kommentek