Felkészülés, elhatározás:
Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy a sikeres leszokás érdekében ki kell alakítanunk egy megfelelő hozzáállást, különben komolytalannak tűnhet az elhatározás, és nem fog sikerülni. A továbbiakban a célkitűzés, a felkészülés fontosságáról lesz szó.
Szerintem a dohányzásról leszokni csak is „egyszerre” lehet. Egyik napról a másikra abbahagyni. Bizonyára vannak olyanok is, akik úgy szoktak le, hogy fokozatosan, egyre kevesebbet szívtak, de nekem ez nem jön be. Persze az, hogy egyik napról a másikra abba hagyjuk a dohányzást, koránt sem jelenti azt, hogy egy hirtelen ötlet, vagy elhatározás alapján egyszerűen nem gyújtunk rá, vagy megfogadjuk, megígérjük magunknak, másoknak, hogy mostantól nem szívunk. Ez szinte biztos, hogy csak eggyel szaporítja a sikertelen próbálkozásaink számát.
A leszokásra is rá lehet szokni. Sokszor hallani olyanokról, akik úgymond „profik” a leszokás terén. Az a véleményem, hogy minél több sikertelen próbálkozás, ha úgy tetszik, kudarc van a hátunk mögött, annál kevésbé valószínű, hogy a következő próbálkozásunk sikeres, és tartós lesz. A leghelyesebb, ha megfelelően előkészítjük a … mit is? Az elhatározást. Ezzel el is érkeztünk az első lényeges ponthoz.
Mielőtt meghozzuk azt a döntésünket, hogy mostantól, holnaptól, vagy a jövő héttől átállunk a nemdohányzók táborába, sok mindent meg kell tennünk.
Kétségtelenül onnan kell elkezdenünk, hogy komolyan elhatározzuk magunkat. Én évek óta készültem lelkiekben, hogy leszokjak. Soha nem éreztem úgy, hogy sikerülne, ezért nem is próbáltam meg, de hosszú ideje szándékomban állt. Mindig arra vártam, hogy jön az életembe valami csodálatos változás, valami rendkívül nyugodt időszak, amikor képes leszek nem rágyújtani. Nem jött.
Mit is értek azon, hogy „évek óta szándékomban állt leszokni”? Nem volt szerencsére semmilyen orvosi, egészségügyi kényszer. Az életvitelem természetes része volt a dohányzás, nem volt belőle semmilyen valós problémám. Mindezek ellenére persze tisztában voltam vele, mint minden írástudó, hogy a dohányzás nagyon káros. Nem kell ebben nagyon elmélyülni, a részletek, meg a statisztikák sem igazán érdekesek, mert mindannyian tudjuk, hogy ez így van. Felnőttek vagyunk.
Azt is lehetne mondani, hogy aki nem dohányzik, az egészségesen hal meg, de minden viccet félte téve, van még egy nyomós érv: ha körül nézünk, egyértelműen láthatjuk, hogy bizonyos értelmi szint fölött sokkal kevesebb dohányos van, mint az alatt. Így könnyen előfordulhat, hogy elmegyünk egy társasággal bulizni, és nagyon ciki lesz, ha csak mi megyünk ki állandóan cigizni. Valami olyasmi helyzet áll elő, hogy kilógunk a sorból, mint ahogyan kilógtunk a sorból tizenéves korunkban, ha mi nem gyújtottunk rá a többiek meg igen. A legtöbb tini ezért szokik rá.
Pár hete részt vettem egy munkahelyi tréningen, ez mostanában igen divatos, és sokak számára nagyon jövedelmező is. Voltunk több mint harmincan, meg 10-12 fő előadó, és a szünetekben csupán egyetlen személy járt ki a teraszra rágyújtani, egy pszichológus (?!), most én magyarázzam meg neki, mit jelent az, hogy a dolgokat fejben kell rendbe rakni? Örültem, hogy én már nem csatlakozom hozzá.
Ezért mondom azt, hogy a leszokást onnan kell kezdeni, hogy megérleljük magunkban a kellő elhatározást. Ennek az elhatározásnak a sajátunknak kell lennie, és belőlünk, a lelkünk legmélyéről kell jönnie. Ez az elhatározás az alapja a későbbiekben minden sikerünknek, vagy kudarcunknak. Ha útközben megbukunk, vagyis nem sikerül leszokni, akkor nem az akaratunk volt gyenge, hanem az elhatározás nem volt elég erős. Nem volt elég megalapozott. Csak is egy őszinte, átgondolt és belülről jövő elhatározás alapján leszünk képesek olyan döntést hozni, hogy egész hátralévő életünket megváltoztatjuk.
Ne akarjunk leszokni, mások kedvéért, azért mert mások kérik, vagy esetleg ezt várják tőlünk. Önmagunkkért akarjunk. Azért, mert ez a mi döntésünk, és azért mert teljes lelkünkkel ezt akarjuk. És ne törődjünk semmi és senki mással.
Amikor úgy döntünk, hogy ezután nem gyújtunk rá, akkor nem arról van szó, hogy egyszerűen elhagyunk egy rossz (egészségtelen, káros…) szokást, hanem arról, hogy valójában egészen más életet élünk. Ne becsüljük alá a feladatot! Gondoljunk bele, milyen sok olyan dolgot teszünk, tettünk, amíg dohányoztunk, ami a jövőben felesleges, vagy egészen máshogy lesz cigi nélkül. Mint dohányosnak
- Be kell kalkulálnunk a költségvetésbe a ciginek az árát, ami nem kevés. Persze ez általában kevés motiváció.
- Oda kell figyelnünk folyamatosan bevásárláskor, hogy gondoskodjunk a megfelelő adag bagóról. Nő nélkül ki lehet bírni egy estét, no de cigi nélkül? Szinte össze vagyunk nőve.
- Ha elmegyünk otthonról, figyelnünk kell, nehogy otthon hagyjuk a dohányt. Oda kell figyelni, mint a telefonra, lakáskulcsra, pénztárcára, stb… Minden dohányos kellemetlenül érzi magát, ha a dohányzó készletéből csak a pofája (bocs) van nála, a többi pedig hiányos.
- Az életünk percről-percre tele van olyan ceremóniákkal, amik mind a dohányzásról szólnak. Egy kávé, egy ital, egy jó ebéd, vagy vacsora, egy baráti beszélgetés, mind-mind kapcsolatban áll azzal, hogy rágyújtunk. Ezt mind újra ki kell találnunk, ha leszokunk.
Szinte a végtelenségig folytathatnánk a felsorolást. Lássuk be nem egyetlen szokásunkat kell elhagynunk, hanem rengeteget, méghozzá mindegyiket egyszerre. Egyet sem hagyhatunk meg azok közül, melyek a cigiről szólnak, márpedig egy dohányos életének minden percében benne van a cigaretta. Szerintem ez sokkal nagyobb probléma, mint a leszokás során esetenként megjelenő elvonási tünetek.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a valóban belülről jövő és alaposan átgondolt elhatározás az egyik, talán a leg fontosabb előfeltétele a sikernek, még akkor is, ha valamilyen leszoktató módszert, segédeszközt tervezünk használni.
A következő folytatásban arról fogok beszélni, hogy mik azok a dolgok, amiket ésszerű megtenni, még mielőtt az utolsó szálat elszívjuk.
Gptr
Utolsó kommentek